A Naprendszer történelme

History of the Solar System| English version

Nincs rá ok, hogy ezt elhiggyem, ám az ellenkezőjére sem. Az egyetlen különbség a különböző forrásaim között erről az, hogy az egyik azt mondja, hogy a Hold érkezésekor a Földet teljes egészében víz borította, a másik azt, hogy virágzó civlizációt törött el. Bár ez a különbség a szükséges rugalmassággal áthidalható. Az ember létrehozásának nefilim — szíriuszi verziója is elhelyezhető a képben, ám akkor a bolygót borító víztükör kérdése további magyarázatra szorul. Az űrháborúra utaló bizonyítékok közül pedig talán ez a legérdekesebb.

A drakók megtámadták a Líra civilizációt több millió évvel ezelőtt. Mielőtt a bolygót — amelyen az emberek éltek — megsemmisítették volna a hüllők, közülük sokan el tudtak menekülni más égitestekre. Ilyen volt pl. Bernard csillag, Arcturus, Alfa Centauri, Tau Ceti, Procyon, Antarie, Pleiadies (Plejádok, Fiastyúk), Orion stb. Az ősi Naprendszerünkbe is érkeztek menekültek, de nem ide a Földre, hanem a Mars, és a Proserpin nevű égitestekre. Abban az időben a Föld a második, a Mars a harmadik, Proserpine pedig a negyedik bolygó volt a Naptól számítva, a Mars pedig jóval közelebb volt a Jupiterhez, mint mostanság.

Az ősi Naprendszerünkbe is érkeztek menekültek, de nem ide a Földre, hanem a Mars, és a Proserpine nevű égitestekre. Abban az időben a Föld a második, a Mars a harmadik, Proserpine pedig a negyedik bolygó volt a Naptól számítva, a Mars pedig jóval közelebb volt a Jupiterhez, mint mostanság.

Az ábráról észrevehetjük, hogy az ősi Naprendszerünkben nincs Vénusz, nincs Hold. A Mars és a Proserpin bolygók hasonlítottak a mostani Földhöz. Volt rajtuk víz, oxigén, az északi és déli sarkon jég. Csupán a légkör volt kissé más a két bolygón. Ebben az időben a Föld még lakhatatlan volt, a felszínét teljes mértékben víz borította. A Hold akkor még nem volt, ezért nem volt apály, és dagály. Csak a szél fújt, mert a víz hatására atmoszféra keletkezett, a bolygónk hőmérséklete pedig jóval melegebb volt a mostaninál, mivel a keringés során közelebb került a Naphoz.

Az ábráról kitűnik, hogy a mai modern csillagászat még nem fedezett fel két égitestet a Plútón kívül, vagy ha igen, akkor eltitkolja azt. A két külső bolygó, a Marduk (Nibiru), és a Neusz nagy, ellipszis alakú pályán kering a Nap körül. A Marson és a Proserpinen laktak ezek a lírai menekültek ebben a Naprendszerben. Fizikailag ember formájúak voltak, olyanok, mint mi, csak magasságuk, és a súlyuk tért el a mai emberétől. Ők sokkal magasabbak voltak, átlagos magasságuk a 9 métert is elérte.

A Marson nagyon sok olyan ásványkincs volt megtalálható, amely nélkülözhetetlen feltétele a technika fejlesztésének. A másik bolygón, a Proserpinen viszont az ásványkincs készletek szűkösek voltak, ezért ellentétek, háborúk robbantak ki a két bolygón élő fél között.

Mindeközben a hüllő faj a genetikailag beléjük teremtett programnak megfelelően követte, majd csatába szállt a többi, szétszórt Líra leszármazottal azokban a galaxisokban, ahová azok elmenekültek. Hogy könnyebben és hatékonyabban ellen tudjanak állni ennek a folyamatos veszélynek, a menekültek szövetséget kötöttek egymással. Ezt a szervezetet úgy hívták, hogy „Fények Galaktikus Föderációja”. A szövetség kb. száz tagból állt, melyek a világegyetem különböző pontjain helyezkedtek el. A mi Naprendszerünkben lévő két menekült csoport — a marsiak, és a proserpinek — nem voltak tagjai a föderációnak, ezért is törhetett ki közöttük a háború.

A lírai menekült embereket üldözve a hüllők a Naprendszerünkbe is megérkeztek, és megkezdték a felkészülést a támadásra az itt lévő emberi fajok ellen. Látván a veszélyt, a marsiak fejlett technikát kértek a szíriusziaktól annak érdekében, hogy meg tudják védeni magukat a hüllő, és a proserpinei támadás ellen (Ezeket a szíriusziakat egyébként az oluanszok teremtették). A fejlett védelmi technikáért nyersanyagot, és ásványkincseket adtak cserébe. A szíriuszi faj az, akiknek a technikája a legfejlettebb, ezért üzletelnek is vele szerte a galaxisban. Olyan technikát azonban soha nem adnak át, amelyet ellenük tudnának fordítani.

Ebből a fejlett technikából, elhárító rendszerből kaptak a marsiak is, amely a marsi talaj alá lett beépítve. Milyen is volt ez az elhárító rendszer? Úgy nézett ki, mint a földi. Ugyanis a mi Földünknek is van, és volt is ilyen védőrendszere, amelyet felfedezője után Van Allen sugárzási övezetnek nevezünk. Ez két vastag, elektromosan töltött részecskéket tartalmazó gyűrűből áll, amelyek fánk alakban körbeölelik a Földet. A belső öv nagyjából 10.000 km vastag, a külső öv legsűrűbb része 15.000–20.000 km magasságban helyezkedik el. Ez a védőgyűrű nem természetes eredetű, hanem mesterségesen lett létrehozva. Kitörni belőle, vagy bejönni rajta csak úgy nem lehet ám mégis van rá mód, hogyan jutnak keresztül az űrhajósok, és egyéb lények járművei a Van Allen övezeten.

A hüllők előszeretettel használnak üstökösöket, valamint kihalt kisbolygókat közlekedési eszközként. Kivájják az égitest belsejét, hogy belül üreges legyen, majd berendezkednek benne. Felszerelik, hogy lakható legyen. Óriási távolságokat tesznek meg ilyen módszerrel. Így utazzák át a különböző csillagrendszereket, amelyeket aztán igyekeznek meghódítani. A mi Naprendszerünkbe is egy ilyen üres, kivájt bolygóval érkezett a hüllő sereg. A meghajtó erőt egy kis, mesterségesen előállított fekete lyuk képezte, ami a bolygó előtt helyezkedett el, s ez folyamatos vákuumot gerjesztve szívta magához a bolygót. Ha nem utazásra, hanem pusztításra akarják használni az égitestet, akkor olyan technikát alkalmaznak, amelynek segítségével nem húzták, hanem tolták azt a bolygót. Ezt úgy érik el, hogy mini atomrobbantásokat hajtanak végre a haladási iránnyal ellentétesen, és az erő, ami ilyenkor felszabadul, puskagolyóként lövi előre az égitestet. A hüllők ezt a technikát a szíriusziaktól, pontosabban a Szíriusz A-ról származó lényektől kapták.

Amikor a hüllők megérkeztek a Naprendszerünkbe, Mars körüli pályán parkolták le az utazáshoz felhasznált égitestet, amely nem volt más, mint amit mi most Holdnak nevezünk. Igen, a mi Holdunk legelőször nem a Föld kísérője volt. Közben egy újabb, nagyobb méretű jeges üstökös érkezett a Naprendszerünkbe. A proserpinek tudták, hogy közel a végzet, ezért sokan közülük menedéket kértek a Marson lévőktől. Azok nehezen ugyan, de hozzájárultak ahhoz, hogy több ezer proserpinei költözzön át a Marsra. Még javában folyt az áttelepülés, amikor a hüllők a közelbe értek, és egy óriási erejű lézerágyúval kilőtték a Proserpine bolygót. A végleges pusztulás elől nagyon sok proserpinei lakos át tudott menekülni az ötödik dimenzióba, ami nem fizikai létezési forma. Akiknek ez nem sikerült, azok elpusztultak. Az égitest darabokra hullott, maradványai a mai napig megtalálhatók az úgynevezett kisbolygó övezetben, ahol részei a Mars és a Jupiter között továbbra is keringenek a Nap körül.

Miután ez a kozmikus katasztrófa lejátszódott, a hüllők a Mars felé indultak a jeges üstökössel. A Marson élőknek volt elhárításuk, így azokat nem lehetett kilőni, ezért más módon próbálták meg őket elpusztítani. Ezt úgy szándékoztak elérni, hogy előbb megváltoztatják, leborotválják a marsi atmoszférát, s az így védtelenné váló bolygót már könnyedén szét tudják lőni, vagy el tudják foglalni.

Neki is kezdtek tervük megvalósításának, de csak az atmoszféra elpusztításáig jutottak. Ez már önmagában katasztrófát okozott, mivel az óceánok, és az összes folyékony halmazállapotú víz eltűnt, elpárolgott a felszínről, amely ezáltal teljesen száraz lett. Csak a sarkokon maradt hó és jég, amelyet idővel a marsi por betemetett. Mindezek mellett még ki is billent a Mars a tengelyéből, eltolódott és megváltoztak a pólusai.

Mivel megszűnt az atmoszféra, és megszűnt annak védelmező hatása, halálos sugárzás áramlott be a világűrből. A mágneses pólus változása miatt a Holdra gyakorolt gravitációs hatás is csökkent, ezért a Hold elsodródott a Mars mellől. A Marson élő lényeknek le kellett menekülniük a talaj alá, a túlélés érdekében ott kellett berendezkedniük. Ezt azért tudták megtenni, mert a Mars — a Földhöz, és a Jupiterhez hasonlóan — nem tömör, hanem belül üres égitest.

Hogyan is alakultak ezek így ki?

Vannak olyan csillagok a világegyetemben, amelyek keletkezésük során óriási mennyiségű lávát bocsátanak ki magukból. Ez a világűrbe kikerülve a tömegvonzás miatt összeáll, összetömörödik, gömb alakban formát képez. Ahogyan forog, mint egy centrifuga, a külső kérge kihűl, ezáltal szilárdulni kezd. A belsejében lévő forró anyag viszont gázt képez, amely ebben az immáron zárt gömbben felgyülemlik, majd végül — mint a felrázott italból származó szénsav — az északi és déli póluson kitör. Miután a centrifugális erő hatására a bolygó belsejében lévő gáz, és folyékony halmazállapotú anyag kikerül a bolygó belsejéből a pólusokon át, megszilárdul. Ha marad még izzó anyag, láva a bolygó belsejében, akkor az egyfajta belső napként funkcionál.

Ilyen égitest jelent pillanatban a Föld is, mivel a belső magja — belső napja — még izzik, nincs kihűlve. A Mars bolygónak viszont már akkor is ki volt halva a belső napja, amikor azt az emberi faj betelepítette.

Miután a hüllők elpusztították a marsi légkört, menekülésre kényszerítették a Marson élő ember típusú lényeket, az üstökössel tovább haladtak a Föld felé. Megközelítették a bolygót, de nem ütköztek össze
vele. A Földön ekkor még nem volt élet. A két égitest nagyon közel került egymáshoz. A Nap közelségének hatására a jeges üstökösön lévő víz olvadni kezdett. A Föld elektromos töltése miatt mágnes módjára vonzani kezdte a jeget, és a vizet, majd az ismételten, immáron a Föld északi és déli pólusán fokozatosan megfagyott.

Mivel jelentős mértékben megváltozott a Föld és az üstökös tömege, elektromos töltöttsége, állapota, ezért lecsökkent az eddig közöttük lévő mágneses kölcsönhatás, aminek hatására a két égitest eltávolodott egymástól. A Föld távolabb került a Naptól, és a harmadik égitest lett. Az üstökös a Nap foglyává vált, belőle lett a második bolygó, amit Vénusznak nevezünk. A Nap melege az összes jeget, ami megmaradt rajta felolvasztotta, majd felforrósította, ezáltal teljesen befelhősítette a légkörét. A Vénusz olyan, mint egy hatalmas szauna. A hüllőknek a mai napig is a Vénusz a legfőbb támaszpontja a mi Naprendszerünkben.

A másik olyan égitest, amivel a hüllők a Naprendszerünkbe érkeztek, a Hold. Föld körüli pályára lett állítva, rajta továbbra is hüllők éltek, és élnek a mai napig is. Azért maradtak továbbra is itt a Naprendszerben az emberi faj nyomában, mert számukra a fennmaradáshoz folyamatosan szükség van emberi vérre, hormonokra. Azért követik mindenhová az emberi fajt, hogy ezt megkapják.

A Mars felszíne teljesen lakhatatlan lett. A marsi embereknek a túlélés érdekében be kellett menekülniük a bolygó belsejébe. A korábbi lakókon kívül most már az elpusztított Proserpine bolygóról érkezett menekültek is a Marson rekedtek. Mivel életkörülményeik rosszabbra fordultak, hamarosan ellentétek alakultak ki közöttük. A körülmények drasztikus megváltozásán túl az ellentétek kirobbanásában szerepet játszott az is, hogy már korábban is ellenséges viszonyban álltak egymással. A régi konfliktusok mellett most összezárva, egymásra támaszkodva, közösen kellett élniük, ráadásul egy szörnyű, apokaliptikus katasztrófa után. Ez nehezen ment, pedig a túlélők létszáma nem haladta megy az egymillió főt.

Mindig különleges szemüveget kellett viselniük a megváltozott légköri viszonyok miatt akkor, amikor előjöttek a talaj alatti, bunkerszerű építményeikből. A mostoha körülmények ellenére egymással is állandó harcban álltak. Ment a versengés közöttük, ki tud jobb, hatékonyabb fegyvereket, erősebb űrhajó meghajtó motorokat készíteni. Amikor az egyik fél plazma elven működő meghajtót készített, akkor a másik energia típusú motort csinált.

Voltak olyan különlegesen átalakított űrhajóik is, amelyeken csak tartályok voltak, hogy vizet tudjanak szállítani a Marsra. A legközelebbi víznyerő hely a Föld volt. Szinte menetrendszerű űrhajójáratok közlekedtek a két bolygó között annak érdekében, hogy a rendszeres vízutánpótlást biztosítani tudják.

Mivel a Marsnak alig maradt légköre, így oxigén helyett leginkább szén-dioxid alkotta a marsi légkört. Alkalmazkodni kellett a körülményekhez, ezért az akkori emberek több százezer év alatt átalakultak, testük átállt a szén-dioxid alapú életre. Ennek következtében a korábbi életkoruk jelentősen meghosszabbodott. Oxigén alapú élettér esetén az emberek átlagéletkora 60–80 év, míg a szén-dioxid légkörű Marson az ottani körülményekhez alkalmazkodó emberek életkora több száz évet is elérhetett.

Mivel az életkörülmények a Marson rendkívül nehézzé váltak, ezért érdeklődéssel fordultak a Naprendszer más bolygói iránt. Megpróbálták a Jupiter nevű gázóriást is begyújtani, mint egyfajta második napot ebben a Naprendszerben. Az ehhez szükséges energiát biztosító anyag azonban nem állt rendelkezésükre, ezért ezt a tervet nem sikerült végrehajtani. A Jupiter begyújtásával az volt a céljuk, hogy még több lakható égitestet nyerjenek, mivel ha ez sikerül, akkor 6–7 környező égitest is lakhatóvá
vált volna.

Közben a Holdon lévő hüllők megkezdték az előkészületeket a Föld betelepítésére. A Földön ugyanis elkezdődött a változás, amelynek során a kontinensek kiemelkedtek az ősóceánból. Először élelemforrásról kellet gondoskodniuk, ezért állatokat kezdtek betelepíteni az ősi Föld egyik kontinensére. A kontinenst, amelyre a dinoszauruszokat telepíteni kezdték, úgy hívták: Lemuria (Mu). Ez a folyamat kb. 70 millió évvel ezelőtt kezdődött.

Lemuria hatalmas kontinens volt, amely valahol a mai Csendes-óceán területén helyezkedett el. Ez az ősi kontinens Dél-Amerika nyugati partvidékétől Ausztráliáig, onnan Japánig terült el, egészen a mai Egyesült Államokban lévő Dél-Kaliforniáig terjedt ki. A mai Hawaii szigetek kb. a kontinens közepén helyezkedtek el, és ide tartozott még a Húsvét-szigetek is.

A hüllők a táplálékul szolgáló dinoszauruszok betelepítése, majd szaporodása után kezdtek hozzá társadalmuk, civilizációjuk kiépítéséhez. Ez lassan haladt, mivel a Földre csak kevesen települtek át, a nagy többség a központi bázison, a Holdon maradt.

Miközben Naprendszerünkben ezek az események történtek, azalatt a világegyetem egy másik pontján a lírai menekültek, vagy más néven atlanszok (atlantiak) már ott voltak a Pleiadies (Plejádok) csillagrendszerben, ahová a hüllők támadása után menekültek.

A Plejádok csillagrendszerről annyit kell tudni, hogy abban 7 nap körül 32 bolygó kering, melyeken 16 különféle gyarmat alakult ki lírai leszármazottakból. Ezeken a kolóniákon néhány csoport nem alkalmazkodott az új körülményekhez, és vissza akarta állítani a régi rendet. Ezt a többiek nem nézték jó szemmel, így ők hamarosan elidegenedtek a többiektől. Ezek közül az egyik az atlanti csoport volt, amelyik nem volt tagja a Galaktikus Szövetségnek, melyből a marsiak, és a proserpineiek is hiányoztak. Ennek a csoportnak volt a terve, hogy itt, a Földön alakítják ki az általuk elképzelt világot, amely az ősi, még a Líra csillagrendszerben meglévő társadalmi formát veszi alapul.

Tudták, hogy a hüllők is szemet vetettek erre a bolygóra, — sőt, már meg is kezdték a betelepítést -, így tehát a Föld feletti uralom megszerzése érdekében velük is meg kell küzdeniük. Mivel a hüllő faj nagyon lassan, komótosan gondolkodik és cselekszik — mivel számukra szinte áll az idő, nagyon hosszú ideig élnek, genetikájuk sok millió éven keresztül sem változik -, ezért a küzdelem a Föld birtoklásáért nem tűnt kilátástalannak. Azt is tudták az atlantiak, hogy a hüllő faj még nem rendezkedett be teljesen a Földön, kevesen vannak, és gyengék, mivel ez a támaszpontjuk nagyon messze esik központi hatalmuktól, a Drakó Birodalomtól.

Az atlantiak biztosak voltak abban, hogy meg tudják szerezni maguknak a Föld bolygót.

Részlet Grüll Antal Atlan című könyvéből. Letölthető innen:
https://app.box.com/s/881r3c0mbhguugszopxs

Ha ezt a történetet szélesebb fókuszra állítom, szintén találok egy ellentmondást. Az egyik forrás-csoport azt mondja, amit ez a történet mesél el, csak konkrétumok nélkül. A másik pedig azt, hogy a Föld egy egykoron létezett galaktikus birodalom börtönbolygója volt, ahova a bűnözőket és a másképp gondolkodókat vitték. Bár a birodalom összeomlott, a börtön biztonsági rendszerei aktívak maradtak. De van az a látószög, ahol a két verzió összeegyeztethető, ha időben a két korszakot külön kezeljük. De gyanítom, hogy évmilliós léptékben gondolkodva sok ilyen történet lehet igaz, amik könnyen összekeveredhetnek. Ami nekünk amúgy pár száz év alatt sikerült.

--

--

I explore the signs of meaningful life beyond my front door. | https://istvan.diczig.com

Get the Medium app

A button that says 'Download on the App Store', and if clicked it will lead you to the iOS App store
A button that says 'Get it on, Google Play', and if clicked it will lead you to the Google Play store